Képzeld el, hogy van egy sötét erdő. Nem tudjuk, mekkora de látszólag túl nagy és túl sötét, hogy keresztül menjünk rajta. Különös neve van, nem értjük, nem szeretjük, mert a legtöbbünknek rossz élményei vannak vele kapcsolatban. Néhányan elindulnak, hogy felfedezzék. De a legtöbben csalódottan térnek vissza. Úgy hívják, komfortzóna. Ügye, milyen félelmetes? Nem társítunk hozzá pozitív élményeket, hiszen azt sugallja: a kényelem határa. És ha van, olyan élőlény az univerzumban, amelyik nagyon szereti a kényelmet, hát az ember az. Van, aki kevésbé és van aki kicsit jobban. Pedig tele vagyunk kérdésekkel és az igazság odaát van, a komfortzónán túl.

Fotó: Phil Botha az Unsplash-ról

Az igazság néha, olyan tud lenni, mint egy erős kávé, amit vendégségben, fogyasztottál el kényszerből, éppen ezért nem is esett túl jól. Valami hasonlót éltem meg, akkor amikor bekerültem életem első, olyan munkahelyére, ahol a visszajelzések és kritikák nem, választható opcióként szolgáltak, hanem elvárás volt. Gondoljatok bele, hogy 22 éves fiatal felnőttként, bekerültök egy, ilyen helyre tele lendülettel és lelkesedéssel. Sajátos életszemlélettel és azzal a gondolattal, hogy nektek aztán nem tudnak semmi újat mutatni. Eleget éltetek már ahhoz, hogy tudjátok mi fán terem a munka. Meg különbben is, dolgoztatok, már itt-ott a nyári szünetben is, hogy legyen egy kis zsebpénz. Szóval, csak ne akarjon kioktatni senki, pont téged. Akinek a fene nagy önbecsülése egyébként is nehezen viseli a kritikákat, mivel majdhogynem hibátlan vagy. Ha, mégis követnél el, hibákat akkor is tudsz mit mondani: #YOLO... Az igazság, viszont az, hogy a #yolo egy idő után már nem mentség semmire. Sőt a felnőtté válás rögös útján ezt egy felelősen gondolkodó ember elhagyja. És még ha fáj is leszokni róla, mint az oviban a cumiról, de egy meghatározó korszak zárul le vele. És egy újabb meghatározó korszak kezdődik el.

#YOLO életérzés a munkahelyen közel 1000 kritikus között...

Mint minden munkahelyen itt is vannak szabályok. Néhány munkahelyen, mint amilyen ez is, minden pontosan le van írva. Hogyan végezheted el az adott feladatot. Közben mire kell ügyelned és milyen óvintézkedéseket kell tenned, hogy azt biztonságosan és precízen végre tudd hajtani. Szépen, pontról pontra szedve. Közben, olyan érzésed lehet mintha néhányan kifejezetten azt keresnék, hogy mikor és hogyan hibázol, hogy aztán megbüntethessenek. Nap mint nap kapsz visszajelzéseket a munkádat és a stílusodat illetően is. Túl nagy az arcod, sérthetetlen az önbecsülésed és persze még ha oda is teszed magad, de azért csak hibázol. Amivel még nincs is baj, csak ne akard megmagyarázni, hogy miért hibáztál. inkább azon gondolkozz, hogy legközelebb ezt hogyan fogod elkerülni. Telnek így a hetek, hónapok és úgy érzed kezd eleged lenni. Hogy van az, hogy mindig egyre többet nyújtasz, egyre jobban odateszed magad és mégsem tudsz eleget nyújtani? Miért kell mindig pont téged kritizálni? És miért kell úgy kezelni, mintha egy robotnak kellene lenned, lemeríthetetlen akkumulátorral és mindig száz százalékos hatékonysággal működő processzorral? Mindez nagyon sérti az igazságérzetedet, a szabadság érzésedet és az egyáltalán nem #yolo. Egy év után, majdnem feladod a harcot. De szerencsére van egy nagyon jó tulajdonságod: mindig be akarod bizonyítani magadnak, hogy többre vagy képes. És te nem vagy az a feladós típus. Így időközben a #yolo életérzés megfakul és egyre jobban kezded felvenni a ritmust. Annak ellenére, hogy az egyetlen dolog ami igazán jellemzi a munkahelyedet az a változás. Egyre jobban bírod a kritikákat, egyre jobban kezeled a komplex helyzeteket, egyre több elismerést kapsz. És, akkor elkezded észrevenni az összefüggéseket, amik idáig vezettek téged. Rengeteg visszajelzést kaptál az elmúlt 1 évben. Volt, amit többször is rád olvastak. De feltűnt valami: nem, csak az elvárások de a visszajelzések is változtak. Ebből következik, hogy te is változtál. És a dolgok úgy festenek, hogy mindez a te javadat is szolgálta. Mert rengeteg területen fejlődtél, nem csak szakmailag de emberileg és szellemileg is. Úgy érzed jobban pörög az agyad mint egy éve. Hatékonyabban látod el a feladataidat. Több felelősséget kapsz és egyre több pozitív visszajelzést. Egyre jobban, csinálod amit csinálsz és ez megtetszik. Az a rengeteg kihívás, amivel nap mint nap szembesülsz, már egyre kevésbé nyűg, egyre kevésbé teher. Korábban ezért utáltad, de aztán pont ezért kezded megszeretni. Gyakran fordul elő, hogy nem az történik amit te szeretnél és nem is úgy ahogy te akarod. De neked mégis meg kell oldanod. Hiszen az eredmények a teljesítményeddel arányosak. Egyre inkább a megoldásokat keresed és nem pedig a kifogásokat. Hirtelen a dolgok értelmet nyernek. Hiszen ezt nem csak a munkában de a magánéletben is tudod hasznosítani. A visszajelzéseket, már nem utasítod el, hanem kéred. Mert megtanulod, hogy az igazság néha fáj. De ha még mindig vannak kérdéseid, indulj el a sötét erdőbe te is és soha ne fordulj vissza. Mert az igazság ideát valami egészen mást jelent, mint ami a komfortzónán túl van. Az igazság nem ellenség, hanem egy jó barát!

Photo by Bonnie Kittle on Unsplash

Amennyiben tetszett a cikk, ne felejtsd el, megosztani másokkal. Ha kíváncsi vagy a 'Válaszok a komfortzónán túl' többi részeire is, kattints a követésre gombra a jobb felső sarokban vagy kövesd nyomon a 'Kényes témák feketén-fehéren' című oldalt a Facebookon.  Mondd el a történeted! Neked mi a véleményed a visszajelzésekről? Milyen hatással voltak az életedre azok a tükrök, amiket mások tartottak eléd? Ha van egy sztorid, amikor átlépted a komfortzónádat és szívesen elmesélnéd, hogyan lettél jobb egy tegnapi önmagadnál azáltal, hogy meghallgattad a külvilág szavait, akkor is ha néha fájt az igazság, meséld el hozzászólásban. Szerinted fontos az őszinteség és kellenek e határok? 

A YOLO az angol nyelvből származó mozaikszó, mégpedig You Only Live Once, azaz egyszer élünk. Mondhatjuk egy változata a carpe diem mondásnak. Úgy látszik a latin közmondásokat is elérte a nyelvújítás és ennek a terméke nem más mint a YOLO! A jelentésén túl, a joló egy életfilizófia is. Bulizz, csajozz, pasizz, éld és élvezd az életed.