Fotó: Naomi August az Unsplash - ről

Drága, Anya! Sokat gondolok rád, innen a távolból. Mindig szomorúan. Amikor ezeket a sorokat írom, akkor is néha könnybe lábad a szemem. Próbálok a szép dolgokra emlékezni. És nagyot sóhajtok közben, mert túl nehéz a múlt. És, súlyos érzések nyomják a szívemet. Szeretnék őszinte szeretettel gondolni rád. Ilyenkor eszembe jut, hogy gyakorta kérdezted tőlem, alkoholtól mámorosan, hogy miért nem szeretlek?! Szeretlek! Pont ezért fáj annyira. Csak sosem mondtam. Ha pedig mégis, akkor nem tudtam eléggé átéléssel mondani. Mert, haragudtam és te nem segítettél, amikor szükségem lett volna rá. Fáj az, hogy látom, hogyan teszed tönkre az életed. Fáj az, hogy  látom, hogyan mentünk tönkre. Hogyan hullott szét a család. Nem így kellett volna lennie. Emlékszem már egészen kicsi koromban is sokat sírtam éjszakánként, mert féltem, hogy elveszítelek titeket. Ez volt, akkoriban a legnagyobb félelmem. És ez a szörnyeteg értem jött. Mert, amikor alig 9 éves koromban válaszút elé állítottatok, hogy döntsem el, kivel megyek tovább és kit szeretek, akkor rám omlott a világ. Pedig nem kellett volna. Egy ilyen korú gyermeknek, gyerekkorra lenne szüksége, álmokra. Nem lenne szabad túl korán felnőnünk. Persze, hogy megviselt. Emlékszel a levélre amit írtam? De aztán összetéptem, mert meggondoltam magam. Sosem volt, komoly szándékom, hogy véget vessek bárminek is. Ahhoz már akkor is túl okos voltam. Talán csak kiakartam írni magamból a fájdalmakat. De te megtaláltad a széttépett levelemet a kukában. És, akkor jött a második csapás. 

 

Egy, gyermeknek bíznia kellene tudni a szüleiben. De újabb pofont kaptam, hogy ráeszméljek, képtelen vagyok rá. És még túl kicsi voltam ehhez. Emlékszem, hogy kihívtak az óráról. Egyenesen az igazgatói irodába mentünk. Azt, mondtam nem tudom az okát. De, amikor megláttalak titeket könnyes szemekkel, azonnal tudtam, hogy miről van szó. Nem, akartam kimondani. Mert rágondolni is túlságosan fájt. Sajnáltalak titeket és sajnáltam magamat is. Sajnáltam, mert úgy éreztem, hogy elveszett a gyerekkorom. Mert, túl korán kaptam, olyan terheket a vállamra, amiket még nem is érthettem igazán. Most, már tudom. Nem, minden működik, amibe belefogunk. És semmi sem tart örökké. Csupán reménykedhetünk, hogy sosem ébredünk fel abból az álomból, ami annyira szép, hogy élethosszig tudnánk szeretni. De, nem várhattátok el, hogy válaszút elé állítotok engem, hogy válasszak. Hogyan választhatna egy gyermek a szülei között, amikor a szülei és mind a kettőt szereti. Teljesen összezavarodtam. Mind a kettőtök suttogott a fülembe, mindenfélét. Inkább egymásnak suttogtatok volna. Megsúghattátok volna az igazaitokat egymásnak. Hogy megoldjátok. Vagy legalábbis megpróbáljátok megoldani a gondjaitokat. De, még erre sem voltatok képesek. Inkább átraktátok az én vállamra az egészet. Én döntsem el. Én vessek véget ennek. Persze, hogy azok után az fordult meg a fejemben. Ismertetek. Értelmes gyerek voltam, már akkor is. Azt tartottam egy pillanatig a legjobbnak, ha nem leszek senkié. 

 

De, nem így döntöttem. Elhatároztam, hogy én nem fogom feladni. És nagyon fájt így felnőni. Mindezek árnyékában amik befolyásolták a családi hangulatot. Mindazok amik történtek. Hogyan is tudnám átéléssel, ölelve mondani... Hogy szeretlek, Anya! Hogyan? Amikor elvettél tőlem, minden érzést. Minden jót, amit valaha is kaptam. És helyette, megtöltötted a szívemet, haraggal, sajnálattal, megbánással, meg nem értéssel, undorral... Tudod mi az egyetlen szép emlékem? Talán négy 4 éves lehettem, amikor én nyugodtan feküdtem az ágyban és te ott ültél felettem. Emlékszem, hogy józan voltál. És a kedvenc mesekönyvemből olvastál nekem esti mesét. És, amikor erre gondolok, még felnőtt fejjel is zokogok, mint egy taknyos gyerek. Még, néha sírok éjszakánként. Vissza fogok menni a házhoz, hogy megkeressem azt a könyvet. És mindent megfogok tenni azért, hogy meglegyen. Ha nem is pont az. De, hasonló. Hogyha már egy nap nem leszel velem, akkor is legyen egy szép emlékem, rólad amitől őszinte szeretettel tudok majd gondolni rád. 

 

Én próbáltam segíteni. Rengeteg áldozatot hoztam. Túl sok mindent áldoztam fel, túl sokszor. És hiába vágod a fejemhez, hogy te is. De nem mi akartunk megszületni. Mi csak beleszülettünk az életedbe. És neked kellett volna gondoskodni rólunk. És nem fordítva. Ameddig gyerekek voltunk addig nem. Nem adtam, fel. Csak rájöttem ha nem kezdek el egy külön életet, ami rólam szól, akkor sosem lehetek egészséges és sosem fogok meggyógyulni igazán. És hogyan segíthetnék, ha még én magam sem gyógyultam meg igazán?! Azért rengeteg dolog van, amiért hálás is vagyok. Időközben nagyon megedzett az élet. Eszembe jutnak azok a pillanatok, amikor olyan sokat kellett nélkülöznünk. Amikor nem volt fűtés és fagyponthoz közeli hőmérséklet volt a szobákban. Amikor nem volt villany. Amikor... Amikor szintén feladtátok a küzdelmet. Amikor újra cserben hagytatok minket. Emlékszem, arra is, amikor faágakat és apró gallyakat gyűjtöttem az udvaron. Apa azt mondta, semmit sem fog érni. De én ezt nem akartam elhinni. Hittem benne, hogyha elég gallyat gyűjtök az felfog tudni melegíteni. Nagyon büszke voltam, ha nem is sokáig, de egy napig nem volt annyira hideg a lakásban. Mert rájöttem, hogyha ameddig teszünk, mert tenni akarunk valamiért, addig mindig lesz értelme folytatni! Lépésről lépésre. Izzadságról izzadságra. Forintról forintra. De én soha nem fogom feladni. És én soha nem fogok elgyengülni. Ha gyerekeim lesznek, akkor semmiképpen. Mert az én feladatom lesz, hogy a hősük legyek. És nem pedig fordítva! Szeretlek titeket. És, köszönöm ezt a sok tanítást. Mások egy egész élet alatt nem tanulnak meg annyit, amennyit mi gyerekként megtanultunk. És hiszek magunkban annyira hogy mi nem fogjuk feladni a harcot. És ha van valami amit igazán meglehet köszönni. Akkor ez az! 

 

Az alkoholizmus egy súlyos probléma. Amivel foglalkozni kell. Családokat tehet tönkre. Gyermekkort vehet el. Életet tehet tönkre. És ragadhat magával. Vannak, olyan terhek, amiket nem tehetünk mások vállára. Legfőképpen, akkor nem ha az egy gyermek, aki még nem értheti igazán, hogy mi történik körülötte és csak azt tudja és azt érzi, hogy nem akar választani! Ha, problémáid vannak az alkohollal, ha problémáid vannak a családdal vagy a házasságoddal, mindig vedd figyelembe, hogy ez elsősorban már nem rólad szól. Azt kell nézned, hogy te vagy a felnőtt és neked kell felelősséggel lenned a gyermekedért. Azért, hogy ő minél kevesebbet sérüljön. Azért, mert neki még jár a gyerekkor. Nem szabad túl korán felnőni. Nem szabad hogy elveszítse a hitét benned. Nem szabad, hagyni, hogy túl hamar és túl fiatalon öregedjen meg. Ha segítségre van szükséged és felismerted hogy problémáid vannak, fordulj, a megfelelő helyekre. És gyógyulj meg önmagadért, de legfőképpen gyógyulj meg a gyermekedért. Mert mindenkinek szüksége van egy hősre!! És az ő hőse, csak TE lehetsz!

Én azt kívánom, hogy...

Fotó: Thanh Tran az Unsplash- ről

Photo by Rémi Walle on Unsplash

Biztosan neked is vannak, olyan személyek az életedben, akik fontosabbak másoknál. Mert túl közel állnak hozzád. Vagy, mert ahogy ma viccesen mondani szokás...

Túl sokat tudnak rólam!

Az idézésnek van némi igazság alapja, de nem kimondottan, olyan értelemben, ahogy elsőre tűnik. Hiszen nem arról van szó, hogy 7 pecsétes államtitkokat bíztunk rájuk és ha elárulnának, akkor el kell, hogy ássuk őket a hátsó kertben. Egyrészt, mert azért nevezhetjük őket barátnak, mert sosem árulnának el, minket. Másfelől, pedig gondoljunk bele, hogy tél van, repkednek a mínuszok és elég kemény még a talaj az ásáshoz. Úgyhogy én azt tanácsolom, ha valakinek van takargatni valója, akkor ne a földet válassza. 

Photo by Felix Plakolb on Unsplash

De, most tegyük félre a tréfát és fordítsuk, komolyabbra a szót. Korábban már beszéltünk arról, hogyan tudunk profitálni az őszinte visszajelzésekből és kritikákból a munkahelyen. Amit aztán a magánéletbe és a mindennapokba is nagyon jól betudunk építeni. Mi több, kialakul egy nagyon jól működő automata rendszer, ami arról gondoskodik, hogy mi minden nap jobbak lehessünk egy tegnapi önmagunknál. És nem, csak a környezetünk minket, de mi is megtudjuk ajándékozni a környezetünket a fejlődés képességével. Hiszen minden kritika, minden őszinte szó, változásokat indít el. És a változások hatására az eredmények, a pozitív hatások, a harmónia tapinthatóvá és érezhető válik. Megfoghatóvá, mert végül is az eredmények, anyagokká fognak átalakulni. És mindez, már nem csak benned lesz ott, hanem körülötted is. A kölcsönhatások felerősödnek, hatványozódnak és maga a folyamat, a rendszer hatékonyabbá is válik. 

Photo by Lizzie on Unsplash

Azért, annyit fontos leszögezni, hogy amikor arra buzdítalak, hogy kapj őszinteségi rohamot és adj visszajelzéseket a külvilágnak nem arra kérlek, hogy legyél mérhetetlenül arrogáns és osszál kéretlenül életmóddal kapcsolatos tanácsokat. Inkább arra, hogyha életminőséget befolyásoló hibát vélsz felfedezni másban vagy munkakörülményeket befolyásoló, hibákat egyes munkafolyamatokban, akkor keresd meg négyszemközt az illetőt és említsd meg neki, hogy neked van egy megfigyelésed valamivel kapcsolatban és nem akarod megsérteni, csak segíteni szeretnél.

Érdekel a dolog?

Mindegy hogy, milyen kapcsolatban vagytok éppen az illetővel. (Hiszen ügye te igaz, őszinte és minőségi kapcsolatokat szeretnél, kialakítani. Aki menet közben lemorzsolódik, csak mert őszinte vagy, azt el kell engedni. Aki pedig nem kér az őszinte kritikáidból, tanácsaidból azt pedig meg kell érteni.) Mert önmagában a visszajelzések nagyon fontos szerepet töltenének be mindannyiunk életében. És sokkal jobban értékelnénk őket ha azokat megfelelően használnánk. Ha arrogáns leszel és kéretlenül próbálsz sértegetni másokat, akkor olyanná válsz mint egy kaktusz. Szúrós és taszító leszel. Ez esetben biztos lehetsz benne, hogy nem lesznek értékes, őszinte kapcsolataid senkivel.

 Ki lehetne őszintébb egy igaz barátnál, akivel mondjuk már 15 éve ismeritek egymást? És bármikor számíthattatok egymásra Vicce Versa. Azt, hiszen valamennyiünk rendelkezik, ilyen baráttal az életében, ha mégsem, akkor garantálom, hogy az előzőekben olvasottakat hasznosítva nagyon rövid időn belül tudsz kialakítani, ilyen barátságokat. 

Photo by Kevin Delvecchio on Unsplash

A barátok, nagyon fontos szerepet töltenek be az ember életében. Talán többet tudnak rólunk mint mi saját magunk vagy a családunk. Hiszen, olyan bizalmi kapcsolat épült ki velük, amiben bármiről szabadon tudunk beszélni. Egy igazi és őszinte barátság alapja a feltétel nélküli őszinteség. Azt, mondani amit hallani akarsz, bárki megtudja tenni. De sokszor egészen más az, amit hallanod kell. És még ha nem is akarjuk megbántani egymást egy-egy kényes témában, azért mindenképpen próbáljunk meg, olyan vizek felé evezni, ahol nincsenek tabuk, nincsenek falak, amik eltakarják az igazságot, nincsen félre vezetés. 

Egy egészen egyszerű példát szeretnék elmesélni. Szeretek énekelni és minden álmom, hogy híres rocksztár legyek. Mert felszabadít az emberben valamit, ami megkönnyebbülést, boldogságot okoz. Tegyük fel, hogy azt hiszem képes vagyok leénekelni bárkit a színpadról. Annál is inkább, mert a "barátaim" arra buzdítanak, hogy folytassam, mert nagyon jó vagyok. Nem, csak hogy nem említik, hogy maximum egy grillparti erejéig, baráti körben örvendeztessem az embereket a tudásommal. Hanem, biztatnak, hogy induljak egy vetélkedőn is. Még ha mókásnak is tűnik, mégis csak megalázó lehet, annak aki kiállva a színpadra, bízva a barátaiban és önmagában, mérhetetlenül nagy törést fog átélni. Sokkal nagyobbat, mintha egy barát nyitná fel a szemét.

Egy barát hagyná, hogy vicc tárgyává tedd magad? Egyáltalán kérné ezt tőled? NEM.

A barátság minőségének egyik építőkockája a feltétel nélküli őszinteség. A barátság, az ami segíthet fejleszteni a jellemed. A barátod, olyan tükröt fog eléd tartani, ami nem torzít. Azt fogod látni benne, ami benned van. Legyen, az akármilyen mélyen elrejtve, akkor is felszínre kerül, mert egy barát elől semmit nem rejtegethetsz. Ha megtanuljátok a helyén kezelni a kapcsolatotokat és azokat az igazságokat, visszajelzéseket, amik olykor hihetetlenül fájdalmasak, akkor nem csak csapatként lesztek jobbak és hatékonyabbak. Hanem a személyes fejlődésetekre is hatással lesznek a változások. Azok a pozitív változások, amiket egy-egy őszinte mondat, mozdított elő. A kapcsolataid minősége és értéke a te kommunikációd minőségének függvényében fog változni. Válaszd te is a rövidebb utat. Válaszd az őszinteséget. Mert a legrövidebb út az EGYENES. Nem könnyű kényes dolgokról beszélni. De, ameddig nem lépsz túl a kényelmen és nem indulsz el, a komfortzónán túlra, addig tele leszel felesleges kérdésekkel, mert az őszinte válaszokat, csak odaát találod. A komfortzónán túl. Szoktasd rá a világot a visszajelzésekre. Adj visszajelzéseket, hogy mások is adhassanak. Ez a fejlődés egyik legfontosabb pillére. 

Barátokat szerezz. Ne ismerősöket.

Képzeld el, hogy van egy sötét erdő. Nem tudjuk, mekkora de látszólag túl nagy és túl sötét, hogy keresztül menjünk rajta. Különös neve van, nem értjük, nem szeretjük, mert a legtöbbünknek rossz élményei vannak vele kapcsolatban. Néhányan elindulnak, hogy felfedezzék. De a legtöbben csalódottan térnek vissza. Úgy hívják, komfortzóna. Ügye, milyen félelmetes? Nem társítunk hozzá pozitív élményeket, hiszen azt sugallja: a kényelem határa. És ha van, olyan élőlény az univerzumban, amelyik nagyon szereti a kényelmet, hát az ember az. Van, aki kevésbé és van aki kicsit jobban. Pedig tele vagyunk kérdésekkel és az igazság odaát van, a komfortzónán túl.

Fotó: Phil Botha az Unsplash-ról

Az igazság néha, olyan tud lenni, mint egy erős kávé, amit vendégségben, fogyasztottál el kényszerből, éppen ezért nem is esett túl jól. Valami hasonlót éltem meg, akkor amikor bekerültem életem első, olyan munkahelyére, ahol a visszajelzések és kritikák nem, választható opcióként szolgáltak, hanem elvárás volt. Gondoljatok bele, hogy 22 éves fiatal felnőttként, bekerültök egy, ilyen helyre tele lendülettel és lelkesedéssel. Sajátos életszemlélettel és azzal a gondolattal, hogy nektek aztán nem tudnak semmi újat mutatni. Eleget éltetek már ahhoz, hogy tudjátok mi fán terem a munka. Meg különbben is, dolgoztatok, már itt-ott a nyári szünetben is, hogy legyen egy kis zsebpénz. Szóval, csak ne akarjon kioktatni senki, pont téged. Akinek a fene nagy önbecsülése egyébként is nehezen viseli a kritikákat, mivel majdhogynem hibátlan vagy. Ha, mégis követnél el, hibákat akkor is tudsz mit mondani: #YOLO... Az igazság, viszont az, hogy a #yolo egy idő után már nem mentség semmire. Sőt a felnőtté válás rögös útján ezt egy felelősen gondolkodó ember elhagyja. És még ha fáj is leszokni róla, mint az oviban a cumiról, de egy meghatározó korszak zárul le vele. És egy újabb meghatározó korszak kezdődik el.

#YOLO életérzés a munkahelyen közel 1000 kritikus között...

Mint minden munkahelyen itt is vannak szabályok. Néhány munkahelyen, mint amilyen ez is, minden pontosan le van írva. Hogyan végezheted el az adott feladatot. Közben mire kell ügyelned és milyen óvintézkedéseket kell tenned, hogy azt biztonságosan és precízen végre tudd hajtani. Szépen, pontról pontra szedve. Közben, olyan érzésed lehet mintha néhányan kifejezetten azt keresnék, hogy mikor és hogyan hibázol, hogy aztán megbüntethessenek. Nap mint nap kapsz visszajelzéseket a munkádat és a stílusodat illetően is. Túl nagy az arcod, sérthetetlen az önbecsülésed és persze még ha oda is teszed magad, de azért csak hibázol. Amivel még nincs is baj, csak ne akard megmagyarázni, hogy miért hibáztál. inkább azon gondolkozz, hogy legközelebb ezt hogyan fogod elkerülni. Telnek így a hetek, hónapok és úgy érzed kezd eleged lenni. Hogy van az, hogy mindig egyre többet nyújtasz, egyre jobban odateszed magad és mégsem tudsz eleget nyújtani? Miért kell mindig pont téged kritizálni? És miért kell úgy kezelni, mintha egy robotnak kellene lenned, lemeríthetetlen akkumulátorral és mindig száz százalékos hatékonysággal működő processzorral? Mindez nagyon sérti az igazságérzetedet, a szabadság érzésedet és az egyáltalán nem #yolo. Egy év után, majdnem feladod a harcot. De szerencsére van egy nagyon jó tulajdonságod: mindig be akarod bizonyítani magadnak, hogy többre vagy képes. És te nem vagy az a feladós típus. Így időközben a #yolo életérzés megfakul és egyre jobban kezded felvenni a ritmust. Annak ellenére, hogy az egyetlen dolog ami igazán jellemzi a munkahelyedet az a változás. Egyre jobban bírod a kritikákat, egyre jobban kezeled a komplex helyzeteket, egyre több elismerést kapsz. És, akkor elkezded észrevenni az összefüggéseket, amik idáig vezettek téged. Rengeteg visszajelzést kaptál az elmúlt 1 évben. Volt, amit többször is rád olvastak. De feltűnt valami: nem, csak az elvárások de a visszajelzések is változtak. Ebből következik, hogy te is változtál. És a dolgok úgy festenek, hogy mindez a te javadat is szolgálta. Mert rengeteg területen fejlődtél, nem csak szakmailag de emberileg és szellemileg is. Úgy érzed jobban pörög az agyad mint egy éve. Hatékonyabban látod el a feladataidat. Több felelősséget kapsz és egyre több pozitív visszajelzést. Egyre jobban, csinálod amit csinálsz és ez megtetszik. Az a rengeteg kihívás, amivel nap mint nap szembesülsz, már egyre kevésbé nyűg, egyre kevésbé teher. Korábban ezért utáltad, de aztán pont ezért kezded megszeretni. Gyakran fordul elő, hogy nem az történik amit te szeretnél és nem is úgy ahogy te akarod. De neked mégis meg kell oldanod. Hiszen az eredmények a teljesítményeddel arányosak. Egyre inkább a megoldásokat keresed és nem pedig a kifogásokat. Hirtelen a dolgok értelmet nyernek. Hiszen ezt nem csak a munkában de a magánéletben is tudod hasznosítani. A visszajelzéseket, már nem utasítod el, hanem kéred. Mert megtanulod, hogy az igazság néha fáj. De ha még mindig vannak kérdéseid, indulj el a sötét erdőbe te is és soha ne fordulj vissza. Mert az igazság ideát valami egészen mást jelent, mint ami a komfortzónán túl van. Az igazság nem ellenség, hanem egy jó barát!

Photo by Bonnie Kittle on Unsplash

Amennyiben tetszett a cikk, ne felejtsd el, megosztani másokkal. Ha kíváncsi vagy a 'Válaszok a komfortzónán túl' többi részeire is, kattints a követésre gombra a jobb felső sarokban vagy kövesd nyomon a 'Kényes témák feketén-fehéren' című oldalt a Facebookon.  Mondd el a történeted! Neked mi a véleményed a visszajelzésekről? Milyen hatással voltak az életedre azok a tükrök, amiket mások tartottak eléd? Ha van egy sztorid, amikor átlépted a komfortzónádat és szívesen elmesélnéd, hogyan lettél jobb egy tegnapi önmagadnál azáltal, hogy meghallgattad a külvilág szavait, akkor is ha néha fájt az igazság, meséld el hozzászólásban. Szerinted fontos az őszinteség és kellenek e határok? 

A YOLO az angol nyelvből származó mozaikszó, mégpedig You Only Live Once, azaz egyszer élünk. Mondhatjuk egy változata a carpe diem mondásnak. Úgy látszik a latin közmondásokat is elérte a nyelvújítás és ennek a terméke nem más mint a YOLO! A jelentésén túl, a joló egy életfilizófia is. Bulizz, csajozz, pasizz, éld és élvezd az életed.

Vajon fordított esetben ez, hogy esne nekem? Én is valószínűleg így reagálnék. Fontos, hogy, olyan dolgokkal gazdagítsd a kapcsolatodat, amikkel te is szeretnéd, hogy a másik gazdagítsa.

Szeretném veletek megosztani a személyes történetemet is. Csak, mert eleve ez egy, Objektív oldal, másfelől én sem rajongok a nesze semmi fogd meg jól cikkekért. 

Mindenkinek az életében eljön a nagy szerelem, legalább egyszer. Amikor úgy érzed minden tökéletes -az elején-aztán valahogy egyszer, csak azon kapod magad, hogy kezdtek eltávolodni egymástól. Nem érted miért. Egyre többet marad ki otthonról. Idegen férfi vagy férfiak hozzák haza. Nem veszi fel a telefont, de ha mégis, akkor olyan megvető, megalázó stílusban amit nem értesz, nem tudsz hova tenni. Persze az utóbbi időkben egyre többet vitatkoztok és megérted, hogy néha feszült a légkör, de úgy érzed ez teljesen normális és a kapcsolatok velejárója, hogy néha megdobálnak egy faklumpával, - nem túl kellemes érzés - miközben a legszebb magyar szitokszókkal bombáznak. Szóval ott állsz egy nagyon kemény faklumpával, akkor már a te kezedben és azon gondolkozol, hogy most ez egy kidobós játék akar e lenni. Vagy a szeret kimutatásának egy szokatlan formája, ami ilyen fájdalmas gesztusban nyilvánul meg. 

Az igazság az, hogy nem kicsit haragszik rád a csaj, amiért ekkora marha vagy, hogy nem vagy képes megérteni és észrevenni, hogy még mindig foglalkoznod kellene vele, ugyanúgy, mint mielőtt sikerült meghódítanod. -Ágyba vinned.- De, mivel azóta eltelt, már egy kis idő és teljesen magától értetődőnek vetted, hogy most már mindig ott lesz mellett, te ügyet sem vetettél az igényeire. Nem vetted észre, hogy folyton jelzéseket ad, hogy ez így nem oké. És, hogy bizony hiányzik ugyanaz a tűz, ugyanaz a romantika és lendület, amit még akkor dobtál be, amikor még neked kellett valami. Ha valóban hosszútávon gondolkozol nem árt észbe vésni, hogy ez egy oda-vissza játék. És nem, csak neked vannak igényeid, nem csak te akarhatsz valamit, nem eléggé törődve azzal, hogy ő akarja e, hanem neki is vannak igényei. És, ha te akkora fafej vagy, hogy ezeket nem veszed észre, akkor előbb utóbb másoknál fogja keresni. Na nem azért, mert ő feltétlenül ezt akarja, hanem mert belekényszeríted. Nem, csak azzal hogy nem adsz neki elég törődést, hanem azzal is, hogy az egyértelmű jelzéseit sem tudod értelmezni. Amik után még elviselhetetlenebbé válsz a szemében.

Jó, de most, akkor szeret vagy nem szeret?

Ez egy nagyon buta kérdés. Nem, csoda, hogy kicsúszott az irányítás a kezedből és ennyire megromlott köztetek a kapcsolat. Ha nem szeretne és nem lennél még mindig fontos a számára, akkor nem foglalkozna veled semmilyen szinten. Nem beszélne a problémáiról, nem adna jelzéseket és nem dobálna meg egy piszkosul kemény kínai faklumpával. Persze, hogy szeret! Ez a kérdés tudod, hogy mikor lesz aktuális? Ha, már teljes mértékben hanyagolja a kommunikációt, nem kérdez és nem mondd semmit. Nem nagyon érdekli, hogy te hol voltál és mit csináltál. Mert, ez már az a pont, amikor már vajnyi kevés az esély arra, hogy megjavítsd a dolgot. Ekkor állj meg némán és nézz rá. Próbáld meg a szeméből a testéből megmondani mit érez. Tudod mit fogsz látni? Semmit! Teljesen kiábrándult belőled és már teljes mértékben letolja, hogy mi lesz. Akkor van nyugta ha békén hagyod inkább és ha nem muszáj inkább ne is szólalj meg. Egy megtört, meggyötört és átejtett nő fog veled szemben állni. Aki, úgy érzi hogy átverted, kihasználtad és megaláztad azzal, hogy időközben úgy kezelted mint egy kaktuszt az ablakban. -Nem öntözted, nem gondoztad eléggé, mert úgyis kaktusz. Szárazság tűrő.- Ez nem így van. Ha megmaradunk a kaktuszoknál, még a kaktuszokkal is kell foglalkozni, mert eleve nem tűrik a végsőkig a szárazságot, másfelől pedig az sem szeretik ha túlöntözöd őket. Ha jól érzi magát, akkor gyönyörűen virágzik neked. De, ha nem érzi jól magát és nem kezeled úgy mintha különleges lenne a számodra, akkor nem is lesz az. És, csak egy szúrós növény marad, az ablakpárkányodon. Amire ha nem figyelsz eléggé, akkor jön valaki leemeli és elviszi magának. Mert neki különlegesebb lesz mint neked. És, hidd el, hogy nála tutira virágozni fog. És, neked az nagyon rosszul fog esni. És, még ha meg is érdemled -a legtöbb esetben igen- ezen a ponton, már nem tudsz változtatni rajta. Semmi sem lesz, olyan mint régen. Erre mérget vehetsz. Egy kiábrándult nőt, akit ráadásul te ábrándítottál ki, már nem fogsz tudni elvarázsolni. Nem, lesz meg ugyanaz a mérhetetlen hite benned, bennetek mint a legelején.

Féltékenységi rohamok - a legrosszabb, amit tehetsz -

Hogyha, mindenképpen szeretnéd elbukni a főnyereményt, akkor jó úton jársz ezzel a stílussal. Folyton kérdőre vonod, hírbe hozod fűvel fával, mintha nem ugyanaz a nő lenne, akit régen választottál. Hanem, mint valami hivatásos, aki azért jár el másokkal szórakozni, mert ebben leli a legnagyobb örömét. Ha így gondolod, akkor megint tévedsz. És, biztos lehetsz benne, ha úgy kezeled mint aki csupán az örömszerzés intim módja miatt keresi más férfiak társaságát, akkor azt fogod éreztetni vele, hogy már nem álmaid nőjeként tekintesz rá, hanem mint egy prostira akit mélyen megvetsz. És, hidd el, hogy a nők nem szeretik így érezni magukat. Ezért borítékolható, hogy tutira elvesztetted minden esélyed, hogy helyrehozd a dolgot.

Azt kellene megértened, hogy semmi sem történik ok nélkül. Mindennek van miértje. És, ahelyett hogy, folyton csak ráhárítanád a felelősséget a gondokat és kiváltó okok forrásait, néha azért magadba is nézhetnél jó mélyen. És feltehetnéd magadnak a kérdést. Ezt vajon én okoztam?

Ok és okozat - Mi miért történik?

Kezdhetnénk egy sablonos, már már közhelyes dumával. Szeretetre vagyunk kódolva. Pedig, amúgy igen. Az ember, mint, olyan társas és érző lény. És általánosságban véve, annyira szociális, hogy kíváncsi mások társaságára is. Mindamellett, hogy igényli a törődést, odafigyelést és szeretetet. Na, már most ezt szorozd meg körülbelül kettővel és ha nem is teljesen reális képet, de közelítőleg hiteles eredményt kapsz a nőkről. Nekik amellett, hogy erős, megbízható és magabiztos férfi kell, azért mégiscsak szeretik néha törékenynek, érzékeny, szeretetre éhes, érző lénynek érezni magukat. Nőknek. Ha te nem vagy képes megadni neki azt a fajta figyelmet, amit az elején is megkapott tőled és amihez hozzászoktattad, akkor elfog távolodni tőled. Ha annyiban hagyod a dolgot. 

Biztosan tapasztaltad néha, hogy nyűgös volt, sokat próbált meg bújni hozzád. Szeretett volna egy rendes csókot kapni tőled, egy indokolatlan ölelést, csak úgy. Közben mintha azt mondta volna, hogy Helló! Itt vagyok. Miért nem foglalkozol már velem?

A nőket boldoggá tenni azért nem atomfizika. Ha, már csak annyit megteszel érte, hogy amikor jelzéseket ad feléd, akkor jobban odafigyelsz rá és az igényeire és közben elhiteted és érezteted vele, hogy még mindig ugyanúgy szereted és ugyanolyan fontos neked, mint az elején az már fél siker. Ha ezek mellett még a meglepetés ereje is benned van. Uralod az erőt és jó célra használod, akkor az már majdnem teljes siker. Ugyanis a nők nem feltétlenül a rossz fiúkat szeretik. De tény, hogy jobban vonzódnak hozzájuk. Tudod, miért? Mert tele vannak meglepetéssel. -Noha ezek a meglepetések, néha több bonyodalommal és fájdalommal járnak mint szeretnék,- de még így is, jobban érezhetik magukat velük, mert legalább érzik, hogy közben élnek. Azt, hiszed minden esetben szeretnék előre tudni, hogy mi fog történni? Hát, nem. Ne legyél link, tróger, ha lehetséges, akkor lehessen rád számítani. Minimum kitudj cserélni egy izzót azért a foglalatban és ha esetleg gumit kellene cserélni az autón, azért nem árt ha ezt minimum tudod. Vagy, ha mondjuk csöpög a csap, ne neki kelljen már megszerelgetni, mert egy lusta disznó vagy és már hetek óta kér rá. 

Mikor volt utoljára, hogy meglepted valamivel? Akár egy szál virággal is. Vagy egy adott kereszteződésnél nem balra, hanem jobbra mentetek. Észrevetted már, hogy amiket nézeget apró csecsebecséket, cukiságokat, nacikat és izgatottan mutogatja neked, azokra általában vágyik is? Annyit segítenek nekünk hogy boldoggá tudjuk tenni őket, mégis sokszor képtelenek vagyunk rá. Figyeld meg, mikor mit tesz, mit csinál, hogyan reagál. Akarod azt a nőt, boldognak látni? Akkor, tanuld meg a testét és a lelkét is! És vizsgázz belőle csillagos ötösre nála. :)

Szex, érzelmek, érzelmek, szex -bizalom-

Azonkívül, hogy szerintem, a kapcsolatok elején túl korán van első szex -Ennek, majd szeretnék szentelni egy külön bejegyzést, így ha érdekel ne felejts el követni itt vagy a Facebookon.- Fontos, lenne hogy ne a szex legyen a kapcsolat egyetlen mozgatórugója, mert akkor nagyon hamar kifog égni az egész és rövid időn belül azon kapjátok magatokat, hogy egymás mellett fekszetek és valahogy nem, olyan mint lennie kellene. Ha nincsenek érzelmek és olyan alapok, amitől a szex egy különleges élménnyé válik és egy, olyan érzelmi kifejezési formává, aminek legalább, annyit kell adnia mint egy ölelésnek, amit igazán átéléssel adunk, akkor elfogtok hidegülni egymástól. Esetleg összekeveritek a kevésbé fontos vonzalmakat, fogalmakat az igazán meghatározóakkal. Mint a bizalom, szeretet, vonzalom, törődés, odaadás, szenvedély. Stabil érzelmi háttér nélkül ezek hiányában nem lesz az igazi a szeretkezés sem. Csupán egy alkalom egy valami, amire rálehet fogni, hogy szex volt. De, igazából semmi extrát nem adott. Azon túl, hogy fontosak az érzelmek az is fontos, hogy erről is tudjatok őszintén és nyíltan beszélni és ne legyen tabu téma. Ha, esetleg nem éreztek rá rögtön egymás igényeire, gyengeségeire, nem katasztrófa. De, ha ezt meg sem beszélitek, nem kommunikáljátok egymás felé hogy mi jó és mi rossz, az már inkább katasztrófához vezethet. 

Ha az ágyban sem tudjátok egymásnak megadni, megmutatni azt amitől az együttlét nem csak simán szex lesz, hanem valami sokkal érzelem dúsabb, és ingerekben gazdagabb kifejezési forma, akkor az egy olyan probléma, ami szintén szerepet játszhat, abban hogy egyik másik fél kikacsintgasson a kapcsolatból. Hidd el, hogy nem ciki megvitatni azt, hogy kinek milyen igényei vannak, ki mit szeret jobban és mi az amit kevésbé. Úgy érzed, nem olyanok a hálószobai pillanatok, amilyennek lennie kellene? Akkor, beszéljetek róla! Azért vagytok együtt, mert fontosak vagytok egymás számára. A szexuális kielégülésnek egy stabil kapcsolatban igenis fontos szerepe van. DE nagyon fontos, hogy csak őszintén. Vannak kényes témák, de ha nem vagytok őszinték egymással, nem fog változni semmi. 

Természetesen az eddig olvasottak, nem kizárólag egy nemre korlátozódnak. Ezek fordítva éppúgy igazak lehetnek. Ezért fontos, hogy elvonatkoztassunk a megfogalmazás stílusától és a megfelelő konzekvenciákat vonjuk le önmagunknak, amennyiben jól működő kapcsolatra törekszünk. Ha érdekelnek még hasonló témák, ne felejts el rábökni a követés gombra a jobb felső sarokban vagy megkeresni a Facebookon. Hogyha hasznosnak találtad a cikket és úgy véled másoknak is tudnia kell róla, akkor feltétlenül oszd meg velük.

Bármilyen kérdés, gondolat segíthet jobban megérteni mindannyiunk számára a másikat. Így, ha késztetést érzel és nem szégyenled, feltétlenül oszd meg velünk, itt lent hozzászólásban. Egyikünk sem tökéletes, de a visszajelzések alapján tökéletesíthetővé válunk. :) 

Az ember úgy van vele, hogy tapasztal valamilyen elváltozást vagy belső panaszt a szervezetében és már is öndiagnózisba kezd a Google által, nyújtott nagyszerű, lehetőségek mentén. Itt zárójelben megjegyzem, hogy én is magamnak diagnosztizáltam a problémát és orvoshoz már úgy mentem, hogy tudtam mi a bajom és tudtam mire számíthatok. De függetlenül attól, hogy olykor sikerélményeket érhetünk el háziorvosként a saját szervezetünk orvoslása közben, senkit nem bátorítanék, arra hogy mellőzze az egészségügyet. Éppen ellenkezőleg, ha a panaszaimmal időben felkeresem a háziorvosomat és nem odázom el a dolgot, akkor talán nem is lett volna szükség műtéti beavatkozásra sem.

Szóval a történet a következő. Ha visszaemlékszem már 16-17 éves korom környékén éreztem, hogy valami nem oké odalent. Folyamatosan fájó, húzó érzést tapasztaltam, amikor komolyabb fizikai igénybevételnek tettem ki magamat vagy sokat ültem, sétáltam. De, akkor még nem vettem komolyan a dolgot. Úgy voltam vele, hogy majd elmúlik. Hát nem múlt el és az évek során egyre komolyabban jelentkeztek a panaszok. Olyan szintre jutott el, hogy a saját megfigyeléseim alapján, amikor meleg volt -mondjuk nyáron 30°C- már, akkor is fájt, hogyha semmilyen fizikai tevékenységet nem végeztem és pihenő testhelyzetben volt a testem. 

Az évek múlásával nem csak az érezhető testi panaszaim súlyosbodtak hanem már fizikailag kitapintható formában is jelentkezett a probléma. Egy csomót éreztem a bal herém környékén, ami fizikai megterhelés hatására vagy amikor melegebb nyári napok voltak megnőtt, kitágult és fokozódott a fájdalom. Az a probléma ezzel a betegséggel, hogyha eddig hagyja valaki eljutni ez sok fronton megkeserítheti az ember életét. Hiszen a kellemetlen fájdalom, akkor is jelentkezik amikor mi nem szeretnénk. A szexuális tevékenységeink közben is. És hiába jó az együttlét ha folyton ott van közben az a kellemetlen érzés. Nem tudja az ember, olyan átéléssel végezni a dolgát. És extrémebb esetekben még kudarcba is fullaszthatja a légyottot. Ami azért valljuk be nem túl szerencsés. Lehet, türelmes, megértő partnerünk, de azt nem várhatjuk el tőle, hogy ezt rendszeresen tűrje anélkül, hogy közben nem távolodik el tőlünk. 

Így hát nem csak önmagunk miatt, de a partnerünk, leendő partnerünk miatt is nagyon fontos lenne, hogy időben orvoshoz forduljunk a panaszainkkal. Először a háziorvosunkhoz, aztán ő úgyis beutal minket az urológushoz, aki szakirányilag, tüzetesebben is megvizsgál minket a panaszaink alapján.  És nagyon valószínű, hogyha ezt megelőzően a háziorvosunk nem tette meg, akkor elfog küldeni egy teljes laborvizsgálatra. Amitől aztán pláne nem kell tartani. Egy kis vérvétel, vizeletminta és ha szerencsénk van 1-2 óra alatt megússzuk az egészet. Persze azt követően, hogy időpontot kértünk és kaptuk 1 hónap múlva. Sajnos a laborvizsgálatokra nagyon sokan járnak és hacsak nem oldjuk meg sürgősségi beutalóval vagy magánorvossal, akkor bizony akár 2 hónap is eltelhet, mire a beutalótól számítva a kezünkben foghatunk egy laborleletet. 

Néhány szót az urológiai vizsgálatról. Egy kis ultrahang az alhas tájékon és a herék környékén. Erre azért van szükség mert az ultrahangon is látszik, hogyha a veséknél, prosztatánál, heréknél, húgyutaknál bármilyen szervi elváltozás tapasztalható. Azon kívül, hogy teljesen meztelenek vagyunk ez semmilyen extra kellemetlenséget nem okoz. De fogjuk fel úgy, hogy azért vagyunk ott és azért van erre szükség, mert bajunk van és szeretnénk meggyógyulni. És már is másmilyen megvilágításba kerül az, hogy lemeztelenedve fekszünk egy ágyon és közben egy férfi vizsgál minket gumikesztyűben. Ultrahangoz mint a terhes kismamákat, kézzel vizsgálja a heréket, a fájdalom forrásának helyét. Kitapintja majd óvatosan megnyomkodja azt a környéket azt a csomót aminek nem kellene ott lennie. És bár nem kellemes, hiszen picit fáj, de abszolút túl lehet élni. És ne felejtsük el, hogy jó célt szolgál!

Megállapítja a herevisszértágulat mértékét, megkérdezi újra a panaszaidat, mikor tapasztalod, milyen gyakran?! Ha esetleg ezt nem tenné, akkor feltétlenül számolj be részletesen a körülményekről, mert nagyban segítheti a megfelelő akciók meghozatalában. És a későbbiekben neked is sokkal kényelmesebbé válnak a mindennapjaid. Amikor már panaszmentes leszel. Ezek mellett kérdéseket tehet fel a családi állapotodra vonatkozóan is, vannak e gyerekeid, szeretnél e még?! Hiszen, ez a betegség a nemzőképességedet is befolyásolja. Ha nagyon elodázza valaki a problémát, akkor olyan szintre juthat el a dolog, hogy nem fogsz tudni gyereket nemzeni, mert terméketlenné válhatsz. Mivel a tágult vénák miatt romlik a here vérkeringése, és megnő a herét körülvevő szövetek hőmérséklete, ami a spermiumtermelés romlásához, végső soron akár a here károsodásához vezethet.

Miután felállította a diagnózist ami latinul, varicositas varicocele és megbeszéltétek, hogy te még szeretnél a későbbiekben gyermeket nemzeni, beutal kórházba, urológiai felülvizsgálatra egy javaslattal, hogy a visszér mértéke miatt műtéti beavatkozás szükséges -megjegyezném, ha időben mész el a panaszaiddal orvoshoz és időben kezelteted a problémát, akkor nagyon valószínű, hogy műtéti beavatkozás nélkül is, gyógyszeres kezeléssel sikerül megelőzni, megfékezni a kialakulóban lévő betegséget.- Itt újra laborvizsgálat lesz, esetleg többen is megnézik és megbeszéltek egy időpontot műtétre. De még előtte felkeresed a kórház aneszteziológusát, akivel megbeszélitek persze a vizsgálatok után, hogy helyi érzéstelenítést kérsz vagy altatást. 

Én altatást kértem és itt megjegyezném, hogy nagyon jó döntés volt. Nem mintha féltem volna, volt már korábban is műtétem -talán egyszer ennek is szentelek egy bejegyzést- de úgy voltam vele, hogy toljanak be a műtőbe, altassanak el és ébredjek úgy, hogy már túl vagyok rajta. De nem, csak ezért volt különösen jó élmény. Műtét előtt reggel, még adtak egy szem nyugtatót. Ezt akkor is be kell venni ha nem vagy ideges, nem izgulsz. Amikor elérte a hatását, megnyugszol teljes mértékben. Nem gondolsz semmi rosszra. Akár el is pilledsz tőle. A műtős srác betol az előkészítőbe, itt ellenőrzi, hogy a beavatkozás helyén, milyen a testszőrzeted. -Esetemben vicces volt, amikor a srác felrántotta a lepedőt, majd boldogan nyilatkoztatta ki, Fábri Sándoros stílusban, hogy "Óhohó, hát nincs is itt semmi dolgunk! Készen is állsz a műtétre!" :D

Na de a műtő és az altatás pillanata... Nem tudom, hogy valóban ott volt e az a lány akit láttam de olyan volt mint egy angyal. :) Költői túlzás nélkül írom. Végig felettem állt. Nem mondott semmit, nem csinált semmit azon kívül, hogy mélyen nézett mosolyogva a szemembe, mérhetetlen nyugodtságot sugallva. Amitől én pláne boldog és hihetetlenül nyugodt állapotba kerültem. És egyszer, csak se kép se hang. Beütött a cucc! :D És már csak arra ébredtem, hogy a kórteremben fekszem alápolcolt herezacskóval és nagyon kipihentnek érzem magam. Egyébként az alápolcolásra azért van szükség hogy megtámassza a herét alulról és teljes mértékben levegye a rá nehezedő terhet, eleve a friss műtéti seb miatt, másfelől pedig mivel a vérkeringést is megbolygatják azzal, hogy itt-ott egy két eret elvágnak, lekötnek, nehogy valami baj legyen.

Maga a kórházban töltött idő mindössze 2 nap. Ez egy rutinműtétnek számít és a műtétek között is kis beavatkozásnak. Inkább az otthon töltött lábadozós, rehabilitációs időszak hosszú. Az én esetemben ez 1,5 hónap volt. Mire teljes mértékben éreztem, hogy most már bírnám a munkát is. Hiszen azért ez az első 2 hétben nagyon kellemetlen érzéseket nyújt. Az embernek az az érzése, hogy egy tekegolyó van a lábai között ami piszkosul húz lefelé. Folyamatosan feküdni kell és semmilyen megerőltető dolgot nem lehet végezni. Olyan ételeket javasolt fogyasztani, amitől a székelés is könnyebben megy, hiszen egy megerőltető nagy WC is okozhat gondokat a friss sebbel kapcsolatban. Hideg borogatás, hogy a duzzanatot megfékezze, fekvés hanyatt, alápolcolt herezacskó... Ez körülbelül 1 hétig nagyon szigorúan. 

2 hét múlva varratszedés. Utána már a tusolás, fürdés is sokkal kényelmesebben megy. De a húzó érzés és a kellemetlen fájdalom ülésnél még megmarad egy darabig. Fokozatosan lehet egyre többet sétálni, hogy folyamatosan, lassan elkezdje az ember terhelni a szervezetét, de komolyabb projekteket még nem lehet végezni. -Nagy bevásárlás 10 kilós szatyrokkal, krumplis zsákok pakolása, hosszan tartó ülés, futás...- Nos, a szex. Hivatalosan 1 hónapot minimum várni kell vele, de 2-3 hét után saját felelősségre és ha te is úgy érzed, finoman belevághatsz. 

Összességében az egész, a diagnózistól számítva a teljes panaszmentességig jó esetben 4-6 hónap alatt végbe megy. Nekem a műtétem óta már eltelt 3 hónap és jobban érzem magam mint újkoromban. Nem vagyok teljesen panaszmentes, mert néha minimális kellemetlen érzés még jelentkezhet nagyon extrém igénybevételek után, viszont ezek is teljesen normálisak és elhanyagolható mértékűek. A szakorvosok is úgy nyilatkoznak, hogy a teljes száz százalékos felépülés és panasz mentességig akár évek is eltelhetnek. De senki ne essen kétségbe. Ezek a legrosszabb forgatókönyvek. És a saját tapasztalataim után bátran mondhatom és biztatni szeretnélek, hogy ha te is tapasztalsz hasonló panaszokat, akkor mindenképpen fordulj orvoshoz. Ez nem egy szívátültetés. Rutinműtét és ne felejtsük el, nem minden esetben van szükség műtétre. Vegyétek komolyan az egészségeteket. A férfi egészség nem játék! És ti is boldog, teljes, probléma mentes életet szeretnétek élni gondolom. :)

Amennyiben bármilyen kérdésed merül fel a témát illetően, bátran fordulj hozzám bizalommal és segítek eloszlatni a kétségeidet, jobban megértetni az akciók fontosságát. Ne legyen szégyen érzeted. Hiszen önhibádon kívüli jelenség és hozzá szeretném tenni, sokkal gyakoribb betegség mint azt sokan gondolnák.-A műtét után több közeli ismerős is megkeresett hasonló panaszokkal.- Jellemzően kamaszkori betegség, ami többnyire és jobb esetben panaszmentesen lefolyik és magától elmúlik. Problémát akkor okozhat ha nem múlik el, fokozódik és már nem csak a kamaszkorodban hanem felnőttkorban is megkísért.  

Ne feledd ha kérdésed van fordulj felém bizalommal. És segítek, amiben tudok. Az erő legyen veletek! Amennyiben, hasznosnak találtad a cikket, feltétlenül oszd meg ismerőseiddel is. Sajnos, mi férfiak túl büszkék vagyunk segítséget kérni. Ha nem tárják elénk egy probléma súlyosságát, akkor hajlamosak vagyunk átsiklani felette. Most te is segíthetsz barátaidon, férfi társaidon. Ne halogassátok a dolgot, mert annál kellemetlenebb élményekkel fogtok gazdagodni.